Propolisz a méhek által a fák és növények gyantájából gyűjtött természetes termék. A méhek ezeket a gyantákat viasszal és enzimekkel keverik össze, hogy ragacsos anyagot hozzanak létre, amelyet kaptáruk védelmére használnak. A "propolisz" szó görög eredetű, és szó szerint azt jelenti, hogy "a város előtt" - utalva a méhkaptárban betöltött védelmi funkciójára.
A propolisz gazdag összetételéről ismert. Eddig több mint 300 természetes vegyületet azonosítottak, köztük flavonoidokat, fenolsavakat, aromás savakat, illóolajokat, ásványi anyagokat és vitaminokat. Ez az összetett kombináció adja a propolisz egyedi jellegét.
Az új-zélandi propolisz különleges tulajdonsága a kivételesen magas CAPE (kávésav-feniletil-észter). Ezt a vegyületet nemzetközileg elismerték a propolisz minőségének fontos jelzőjeként. A magas CAPE-szint, valamint a flavonoidok és más bioaktív vegyületek sokfélesége megkülönbözteti az új-zélandi propoliszt a más régiókból származó propoliszoktól.
A gyanta botanikai forrása nagymértékben meghatározza a propolisz profilját. Új-Zélandon a méhek főként nyárfákról és őshonos növényzetből gyűjtenek, jellegzetes, CAPE-gazdag kemotípusokat hozva létre. Ez a regionális eredet magyarázatot ad arra is, hogy miért különbözhetnek a tételek: a táj, az évszak és a rendelkezésre álló növények mind döntő szerepet játszanak.
Hogyan készítik a méhek a propoliszt?
A méhek gyantát gyűjtenek a fák rügyeiről és kérgéről, például nyárfáról, nyírfáról, gesztenyéről és különböző őshonos fajokról. A kaptárba visszatérve ezt méhviasszal és a nyálukból származó enzimekkel keverik össze. Az eredmény egy ragacsos anyag, amelyet a repedések tömítésére, a kaptárfalak megerősítésére és a betolakodók elleni védelemre használnak. A méhek számára a propolisz egyszerre építőanyag és létfontosságú védelmi rendszer.
A méhészek a propoliszt speciális propoliszszőnyegekkel vagy rácsokkal gyűjtik, amelyek a méheket a nyílások kitöltésére ösztönzik. A begyűjtött propoliszt ezután megtisztítják, és a végterméktől függően etanollal vagy növényi glicerinnel extrahálják. Ez az eljárás lehetővé teszi az összetétel (pl. CAPE) és a tisztaság célzott szabványosítását.
Szín, íz és állag
A propolisz színe a sárgásbarnától a sötétbarnáig vagy majdnem feketéig terjed, a növényvilágtól és az évszaktól függően. Állaga melegben ragacsos, hidegen kemény és törékeny. A propolisznak erős gyantás illata és erőteljes íze van, amelyet gyakran fűszeresnek és enyhén kesernyésnek írnak le. Ezek a jellemzők közvetlenül tükrözik a gyanták és növényi vegyületek összetett keverékét, amelyből a propolisz képződik.
Mitől különleges az új-zélandi propolisz?
- A kivételesen magas CAPE-tartalom (Koffeinsav fenetil-észter), amelyet nemzetközileg elismertek bizonyos propoliszprofilok markereként.
- Gazdag flavonoid sokféleség (beleértve a kvercetin, pinokembrin, galangin) és fenolos vegyületek, amelyek meghatározzák a kémiai profilját.
- Új-Zéland őshonos növényvilága és a helyi termesztési körülmények által kialakított egyedi növénytípus, amely sehol máshol a világon nem található meg.
Mivel a növényközösségek, a tengerszint feletti magasság, a csapadékmennyiség és az éghajlat régiónként eltérő, a származási hely és a tételek jellemzőinek átláthatósága elengedhetetlen. Ez magyarázza az új-zélandi propolisz nemzetközi elismerését a CAPE szabványosítással és a nyomon követhető ellátási láncokkal.