A manukaméz a manuka növényből (Leptospermum scoparium) származik, amely egy őshonos cserje vagy kis fa, amely évmilliók óta nő Új-Zélandon. Mivel Új-Zéland annyira elszigetelt, a Manuka növény a maga egyedi módján fejlődött ki. Virágainak nektárjából olyan méz készül, amely különleges tulajdonságairól ma már világszerte ismert. A manukaméz története azonban jóval a modern kor előtt kezdődött.
A māori nép évszázadokon át használta a manuka növényt a mindennapi életben. Leveleivel, kérgével és olajaival különböző célokra dolgoztak. Maga a manukaméz csak azután vált lehetővé, hogy 1839-ben mézelő méheket hoztak Új-Zélandra. Ettől kezdve új hagyomány kezdődött: a méhek az őshonos növények nektárját gyűjtik, hogy mézet készítsenek belőlük.
Idővel az új-zélandi méhészet megváltozott. Ami kis léptékű tevékenységként indult a bozótosban és a farmokon, az professzionális iparággá nőtte ki magát. A manukamézet először közönséges “bozótméznek” tekintették, de a méhészek és a tudósok lassan rájöttek, hogy ez más. Íze, aromája és természetes összetétele megkülönböztette a többitől. Ez vezetett a ma használatos minőségi szabványokhoz és osztályozásokhoz.
A manuka növények Új-Zéland számos részén nőnek, a tengerparti területektől a magasabban fekvő belföldi régiókig. A virágzás ideje helyenként és évszakonként eltérő, ami azt jelenti, hogy a nektár nem mindig ugyanabban az időben áll rendelkezésre. A méhészek a betakarítást e természetes ciklusok szerint tervezik.
Az egyedi tulajdonságok felfedezése
Bár a manukamézet már régóta nagyra értékelték, a valódi tudományos kutatások csak az 1980-as években kezdődtek. Abban az időben, Peter Molan, a Waikato Egyetem, bevezette az Unique Manuka Factor (UMF) nevet. Ez a rendszer lehetővé tette a manukaméz következetes összehasonlítását. Segített továbbá megmagyarázni, hogy mi különbözteti meg a Manuka mézet a többi mézétől. Egyes hatások sok mézben közösek, míg mások csak a Manuka mézre jellemzőek. 2006-ban, Thomas Henle a címről TU Dresden kimutatták, hogy a metilglioxal (MGO) nevű természetes vegyület kulcsszerepet játszik a manukamézben. Ez a felfedezés vezetett az MGO osztályozási rendszerhez, amely egyértelműen és megismételhető módon méri az MGO mennyiségét. Idővel a kutatás tovább folytatódott. A tudósok nemcsak az MGO-t kezdték vizsgálni, hanem más természetes markereket is, amelyek megerősítik a Manuka növényi eredetét. Ma már a Manuka által meghatározott hivatalos szabványok Elsődleges Ipari Minisztérium használnak. Ezek a szabványok kémiai markereket és egy DNS-markert kombinálnak, hogy tudományosan igazolják, hogy a méz valódi manukaméz-e. Ez a kutatás a hagyományos tudást, a modern méhészetet és a laboratóriumi tudományt egyetlen világos rendszerré kapcsolja össze.
Miért számít a történelmi tudás
A manukaméz történetét a természet, az emberek és a tudás alakította. A történet a māori hagyományokkal kezdődik, a mézelő méhek 19. századi megjelenésével folytatódik, és a modern tudományos kutatások révén bővül. Minden egyes lépés szerepet játszott a manukaméz mai világhírnevének kialakulásában. Az MNZ számára ez a történelem valóban számít. Emlékeztet bennünket arra, hogy miért a hitelesség és a minőség az első. Ezt az örökséget tiszteljük azzal, hogy csak nyers, monoflorális manukamézet állítunk elő, és ezt gondos vizsgálatokkal és szigorú minőségellenőrzéssel támogatjuk.
Rövid idővonal
- 1839 előtt - A māori közösségek a manuka növény részeit, például leveleit, kérgét és olaját használják a mindennapi életben és a hagyományos gyakorlatokban.
- 1839 - A mézelő méhek Új-Zélandra érkeztek. A méhek először gyűjtenek nektárt a manuka virágokról és termelnek manuka mézet.
- 19. század vége - 20. század - A méhészet bővül. A manukamézet sokáig a “bokorméz” általános elnevezés alatt tartották számon, mielőtt fokozatosan felismerték volna egyedi eredetét.
- 1980-1990-es évek - A kutatók egyértelmű módszereket dolgoznak ki a manukaméz tanulmányozására és leírására, ami az első egységes osztályozási rendszerek kialakulásához vezet.
- 2006 - A tudósok a metilglioxált (MGO) kulcsfontosságú természetes komponensként azonosították, ami lehetővé teszi az erősség egyértelmű és megismételhető mérését.
- Az elmúlt évek - Új-Zéland hivatalos meghatározásokat vezet be, kémiai markereket és DNS-elemzést használva a valódi manukaméz megerősítésére.
